Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt. Először hatéves koromban, amikor nagyapa a zsúrom előtti napon váratlanul betoppant vele. A szobámba hívott, óvatosan az ágyra tette, majd kinyitotta.
Csodálatosangyönyörű varázslatos szépségű az írásod, nagyon tetszik. Minden családnak megvan a maga varázs gömbje. Amiben minden benne van a múlt a jelen és a jövő is. Ez így szál nemzedékről nemzedékre a varázs gömb. Az már masw kérdés, hogy ki, hogy használja a varázs gömböt. Teljesen elvarázsolt az írásod hiperszuper gratula hozzá neked.
Csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy,használjuk és élünk a varázs gömbbel. Minden hozzá szólóval teljes mértékben egyetértek.
Bámulatos, ahogy írsz! Nekem most nem a végkicsngése a lényeg. A múlt valóban velünk van. Nekem, most az a lényeg, hogy mennyire hatása alá kerültem ennek a történetnek. Ahogy leírod, ahogy elmeséled…nem tudom, mi a titkod, azonnal ott éreztem magam abban a szobában. Fantasztikus tehetségnek tartalak! Minél jobban ismerlek, annál jobban.
Én ismerek egy tehetséges festőt is, de valahogy mostanában mintha kevesebb művét látnám! Úgy várom már pedig a következő festményét! @Kathy! Tudod ,hogy kiről beszélek?
Én köszönöm, hogy vártok…ez végtelenül megható, és erős érzelmi motiváció. Úgy éreztem, meg kell állnom egy kicsit, tudnom kell, hogy mit akarok, merre tartok akár a magánéletmeben, akár a festészetben. Ez, az a tipikus eset, amikor, jobb, ha hallgat az ember
Szerintem az csakis rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele Nem kell, hogy befolyásoljon, ha nem hagyjuk, de ehhez fel kell ismerni, hogy mindig ott bújkál valahol a közelünkben, még ha csendben is