Soha nem felejtem el azt a napot. Az álom, amely akkor született, nem hagyja. Azóta is hallom a falakat megrázó dörrenések hangját, amelyek mintha csak a föld mélyéből törtek volna felszínre, hogy figyelmeztessék a halandókat a Pokol létezésére. Emlékszem, mennyire féltünk, reszkettünk tőle, de az odavezető úttól még jobban. Pedig ha tudtam volna, hogy minden, amit azért tettünk, hogy ne kelljen arra a bizonyos útra lépni, a legmélyebb bugyorba taszít, magam vetettem volna véget az életemnek, csak hogy ezt megakadályozzam.
This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/buszke-kin/