Nézzünk szembe a ténnyel, nem ez volt Gundo legfényesebb napja. Na nem mintha kikopott volna a tollából a szavak ékessége, vagy netán cserben hagyta volna a szabadságtól megmámorosodott fantáziája. Nem. Gundonak egyszerűen elfogyott a szobája.
Egyszer azt mondtad, hogy te papírra, ceruzával vagy tollal ( ? ) írsz. A történet személyes indíttatású? Ha igen, akkor Arev vajon jót tett ezzel a közjátékkal?
Ja! A grafika nagyon-nagyon kifejező!
Annyiban személyes indíttatású, hogy volt zsinórban több nap, amikor egyetlen történet ötletem sem jutott tovább az első bekezdésnél, akárcsak Gundonak. A sokadik nap végére elfogyott a türelmem, és legszívesebben kitéptem volna a füzetből mindet és Gundo módján elhajigáltam volna őket a szobámban. Majd végiggondoltam, hogy ha ezt sokáig csinálom, a fejem tetejéig fog érni a papírhalom… és akkor jött az írók kedvenc kérdése: “Mi lenne, ha…?”
Arev a sztoriban a józan ész: ha nincsenek tapasztalataid, nincsenek küzdelmeid az életben, nincs miről írni, nincs, ami megmozgassa a “fiúkat a pincében”, hogy Stephen King szavaival éljek
És, nem kaptál még ínhüvely gyulladást? Kicsit lassabban haladsz, mint géppel.
A kézzel írás - de neked mondjam? - sokszor több idegpályát mozgat meg az ember agyában, továbbá nem is tudom mennyi izmot. Ellentétben a gépeléssel.
Gondolom, jobban benne vagy így a történetben.
Igen, Arev ezt ajánlotta, de én még nem építettem fel a Himalája makettjét a papírgombócokból
Valójában a kép ennél érdekesebb… pattogok a füzetem és a gép között. Írva kezdem a történeteket, de ha elakadok, akkor begépelem, amit írtam, majd folytonosan tovább pötyögöm a gépbe. Ha elakadok, fogom a füzetem, és másolás nélkül, csak emlékezetből felidézve, hogy mit írtam a gépbe, írom tovább a történetet a füzetbe, és így tovább. Sok esetben a füzetre váltásnál még a szobámból is kimegyek, csak hogy megváltozzon még a környezet is körülöttem