Aprócska tévedés - Elefánt A Porcelánboltban

– Istenem! – sóhajtott nagyot anya, miközben ideges mozdulatokkal lapozta a naptárát. Szeme vadul cikázott a bejegyzéseken, de mivel nem találta, amit keresett, erőteljes mozdulattal csapta össze az apró könyvecskét, és átrohant a gyerekszobába.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/aprocska-tevedes/
3 Likes

Nem semmi történet. De képzeljük csak magunkat a derék négylábú helyébe! Micsoda déja vu érzése lehetett, amikor látta a gazdit megérkezni, a séta kellékeivel a kezében, ő pedig a helyén hever :exploding_head:

1 Like

A megdöbbentő az, hogy ez megtörtént eset. Ugyan nem én hagytam otthon a kutyust, de szemtanúja voltam a jelenetnek, és kutyatartóként megdöbbentő számomra, hogy Qala egyáltalán képes volt rá :thinking:

Nálunk ugyanis ha családtag csak ránéz a kutya pórázára, olyan üdvrivalgás és hiszti kezdődik, hogy lehetetlenség nem észrevenni a kutyát.

Az autizmus ilyen csodákra is képes :smiley:

A kutyus biztosan mélyen aludt és nem vette észre a távozó gazdit.

1 Like

Simán meglehet :slight_smile:

A kutyus ekkor már időske volt, a helyéről nem lehetett rálátni arra a polcra, ahol a szíját tartották, kulcsokkal és sok más egyébbel együtt. Így egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szíjcsörgés megszokott dolog volt neki, és mivel nem feltétlenül jelentette a sétát, ezért nem ugrott rá :smiley:

1 Like