– Istenem! – sóhajtott nagyot anya, miközben ideges mozdulatokkal lapozta a naptárát. Szeme vadul cikázott a bejegyzéseken, de mivel nem találta, amit keresett, erőteljes mozdulattal csapta össze az apró könyvecskét, és átrohant a gyerekszobába.
Nem semmi történet. De képzeljük csak magunkat a derék négylábú helyébe! Micsoda déja vu érzése lehetett, amikor látta a gazdit megérkezni, a séta kellékeivel a kezében, ő pedig a helyén hever 
A megdöbbentő az, hogy ez megtörtént eset. Ugyan nem én hagytam otthon a kutyust, de szemtanúja voltam a jelenetnek, és kutyatartóként megdöbbentő számomra, hogy Qala egyáltalán képes volt rá 
Nálunk ugyanis ha családtag csak ránéz a kutya pórázára, olyan üdvrivalgás és hiszti kezdődik, hogy lehetetlenség nem észrevenni a kutyát.
Az autizmus ilyen csodákra is képes 
A kutyus biztosan mélyen aludt és nem vette észre a távozó gazdit.
Simán meglehet 
A kutyus ekkor már időske volt, a helyéről nem lehetett rálátni arra a polcra, ahol a szíját tartották, kulcsokkal és sok más egyébbel együtt. Így egyáltalán nem lehetetlen, hogy a szíjcsörgés megszokott dolog volt neki, és mivel nem feltétlenül jelentette a sétát, ezért nem ugrott rá