„Baba cipő eladó. Hordatlan.”
Egy irodalmi legenda szerint ezt az aprócska szösszenetet Ernest Hemingway írta, hogy bizonyítsa, bármilyen rövid terjedelemben lehetséges mélységet adni a szavakba sűrített történetnek. A legenda sajnos nem igaz, ennek ellenére az állítás helytálló.
Akik régebb óta követnek, tudják, hogy mennyire szeretem a rövid sztorikat. Akik közelebbről ismernek, azt is tudják, hogy sokáig szinte kizárólag humoreszkeket írtam a magam szórakoztatására, és alapjában véve is élvezem a kihívásokat, különösen, ha az a szöveg tömörítésével jár. Így születtek a fényképes üzenetek, amiket a Tűnődések kategóriában találsz, és így fogtam bele nemrég egy teljesen új írásmódba, a százszavasokba.
Az ötlet persze nem az enyém, és nem is új. A harmincas évek nyugati sci-fi irodalma hozta létre azzal a céllal, hogy az egyre nagyobb közönséget elérő zsáner olyan újságokban is teret nyerhessen, amikben addig irodalmi mű nem tudott gyökeret verni.
Így egyre több író kezdett el soha nem látott tömörségű történeteket papírra vetni, míg végül Franciaországban háromsorosként, az angolszász és német területeken pedig százszavasként honosodott meg ez a forma.
Ma már számtalan zsánerben íródnak százszavasok, ám az olvasók többsége előtt mégsem ismert. Ez egyáltalán nem meglepő, mivel terjedelmükhöz képest sok munkával járnak. Az írót ugyanis gúzsba köti a szabály, miszerint pontosan 100 szóban kell elmondania a történetét úgy, hogy az ne csak érthető, de kerek egész is legyen.
Hamarosan ilyen történeteket találhatsz a blogon, amik talán nem csak nekem szolgálnak jó ujjgyakorlatokként, hanem Neked is érdekes, akár egy percbe beilleszthető, tartalmas szórakozást jelentenek majd.
Kíváncsi vagy, jelent-e már meg belőle? Kattints ide a listázásért!