Ó, bár lenne, lenne oly hosszú életem, hogy megvalósulni lássam minden reményem! És bár lenne, ó, lenne oly édes a bosszú íze, hogy megérje érte megnyújtani szenvedésem!
Nem is tudom mit írjak. Nagyon érdekes írás. Már a cim is gondolatébresztő. Édes ellenségemnek. S miért is ne lehetne? Hiszen szeretlek… irtad. S ez nagyszerű.
Csodálatosan gyonyoru drámai ereju és szépségu aversed.
Hálásan köszönöm a figyelmeteket @Raf és @Ferenc 
Nagyon örülök, hogy tetszik 
Könnyű azt szeretni, ami/aki a szerethető oldalát mutatja. Azonban hiszem, hogy az ember képes meglátni a szerethetőt mindenben, és ez talán egy olyan cél lehet, amiért valóban érdemes halálig küzdeni.
Egyetértünk. Egyébként is az a véleményem, hogy azért születtünk meg, hogy minden esetben a szeretésből kiindulva tudjunk cselekedni.
Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt megírtad, mert én is így gondolom, de a mai világ tükrében ez sokszor tűnik úgy, mintha ez egy valóságtól elrugaszkodott romantikus lélek fantáziálása lenne a soha meg nem valósuló utópiáról. Azonban ha nem vagyok egyedül a hitemmel, az megerősít és elejét veszi a negatív gondolatoknak 
Nem is nagyon régen olvastam, hogy alapvetően az emberi jóság lakik minden ember lelkében. Csak belépnek az érdekek, belép az ego. S ezt a jóságot akár szeretésnek is nevezhetjük.
Igen, szerintem az a jóság éppen a szeretet, ami eredendően bennünk lakozik. Ám nehéz a felszínen tartani, mert belénk van kódolva a beilleszkedés vágya is, a modern társadalom viszont az ego vezérelte terveket, cselekedetet támogatja már egészen kis kortól, és ez, ahogy Te is írtad, legtöbbször kilöki a jóságot a nyeregből. Pedig ennek nem kéne feltétlenül így lennie 
Nem bizony. Ez a pénz központú társadalom senkinek sem felel meg. Aztán megy a nyavalygás. És termeljük a felesleges, ócska kacatokat. Ezzel is felelőtlenül megterhelve a Földet.
Még ha csak a Földet terhelnénk vele… Viszont ahogy a Dalai Láma mondja:
“A legjobban az Emberen csodálkozom, mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Majd feláldozza a pénzét, hogy visszanyerje az egészségét. Közben olyan erősen szorong a jövője miatt, hogy képtelen élvezni a jelent. Az eredmény: nem él sem a mában, sem pedig a jövőben; úgy él, mintha soha meg nem halna, és végül úgy hal meg, hogy valójában sosem élt.”
Köszönöm, hogy olvashattam! Az embernek az ellségét is szeretni kellene, mint Jézus mondta! Gyönyörű “Édes” írás! 
Igen, én is így gondolom És bármennyire is nehéz, ha képesek vagyunk rá, tapasztalatom szerint megszabadulunk minden másoktól származó érzelmi befolyástól, aminél nagyobb szabadság aligha létezik az életben 
Hálásan köszönöm a figyelmedet és az írással kapcsolatos bölcs gondolataidat, drága Erzsike