Ó, bár lenne, lenne oly hosszú életem, hogy megvalósulni lássam minden reményem! És bár lenne, ó, lenne oly édes a bosszú íze, hogy megérje érte megnyújtani szenvedésem!
Nem is tudom mit írjak. Nagyon érdekes írás. Már a cim is gondolatébresztő. Édes ellenségemnek. S miért is ne lehetne? Hiszen szeretlek… irtad. S ez nagyszerű.
Csodálatosan gyonyoru drámai ereju és szépségu aversed.
Hálásan köszönöm a figyelmeteket @Raf és @Ferenc 
Nagyon örülök, hogy tetszik 
Könnyű azt szeretni, ami/aki a szerethető oldalát mutatja. Azonban hiszem, hogy az ember képes meglátni a szerethetőt mindenben, és ez talán egy olyan cél lehet, amiért valóban érdemes halálig küzdeni.
Egyetértünk. Egyébként is az a véleményem, hogy azért születtünk meg, hogy minden esetben a szeretésből kiindulva tudjunk cselekedni.
Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt megírtad, mert én is így gondolom, de a mai világ tükrében ez sokszor tűnik úgy, mintha ez egy valóságtól elrugaszkodott romantikus lélek fantáziálása lenne a soha meg nem valósuló utópiáról. Azonban ha nem vagyok egyedül a hitemmel, az megerősít és elejét veszi a negatív gondolatoknak 
Nem is nagyon régen olvastam, hogy alapvetően az emberi jóság lakik minden ember lelkében. Csak belépnek az érdekek, belép az ego. S ezt a jóságot akár szeretésnek is nevezhetjük.
Igen, szerintem az a jóság éppen a szeretet, ami eredendően bennünk lakozik. Ám nehéz a felszínen tartani, mert belénk van kódolva a beilleszkedés vágya is, a modern társadalom viszont az ego vezérelte terveket, cselekedetet támogatja már egészen kis kortól, és ez, ahogy Te is írtad, legtöbbször kilöki a jóságot a nyeregből. Pedig ennek nem kéne feltétlenül így lennie 
Nem bizony. Ez a pénz központú társadalom senkinek sem felel meg. Aztán megy a nyavalygás. És termeljük a felesleges, ócska kacatokat. Ezzel is felelőtlenül megterhelve a Földet.
Még ha csak a Földet terhelnénk vele… Viszont ahogy a Dalai Láma mondja:
“A legjobban az Emberen csodálkozom, mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Majd feláldozza a pénzét, hogy visszanyerje az egészségét. Közben olyan erősen szorong a jövője miatt, hogy képtelen élvezni a jelent. Az eredmény: nem él sem a mában, sem pedig a jövőben; úgy él, mintha soha meg nem halna, és végül úgy hal meg, hogy valójában sosem élt.”