"Életemben csupán kétszer láttam azt a bőröndöt."* Először a születésem pillanatában. Akkor azt mondták, ez életem végéig velem lesz, hogy ebbe tehessem minden élményemet, mindent, amit magammal vinnék, mindent, amit nem szeretnék hátrahagyni.
Ezt az én édesapám jóval egyszerübben magyarázta meg nekem, és a fiamnak is kicsit másképen.
Már nem emlékszem miröl, vagy hogyan került szóba a BÜSZKESÉG… Csak arra emlékszem, amit mondott.
“Tudod mókusom, arrol nem tudok nyilatkozni mire érdemes büszkének lenni, mert elveszítheted azt, amire büszke vagy, de azt tudom, hogy egy ilyen öreg ember mint én legfeljebb már csak arra lehet büszke, hogy ö már többet felejtett, mint egyesek valaha is tanultak”…
A fiamnak, más utat választott, nem vette el a kedvét, kiváncsiságát, tudásvágyát, de szavainak a lényege ugynez volt…
Édesapád nagyon bölcs ember volt. Hiszen helye van a gyűjtögetésnek és helye van a felejtésnek, helye van a büszkeségnek és helye van az alázatnak. A probléma ott van, hogy néha nem tudjuk, életünk adott pillanatában éppen melyik ildomos 
Pontosan erre való az emberek korának a beosztása, és a továbblépés… Mint az iskolában a “felsöbb osztályba léphet”…
Sajnos nem tudok neked Emailt küldeni, mert szivesen elküldeném neked Isten APRÓHIRDETÉSEIT. Abbol sokat tanulhatnál.
Meggondolkoztató a magyar nyelvbeni óraismeret, mely talán feleletet adhat arra is mit jelent autistának lenni…
mit jelent elvonatkoztatni, mit jelnt konkretizálni. Ugyenis minden, -általam többé kevésbbé ismert nyelvben- igencsak azonosan mondjuk az órát és a felet, de mi magyarok kulönlegesen fogalmazzuk a perceket, negyedeket…
(Ha ékezethibát találsz tekints el svéd claviaturán írok. A betü elött kell kiaknom az ékezetet. Az ördög aki elviszi, ezt sehogysem szokom meg, ezért van hogy tévedek.)Nem szószátyárkodom, ennyivel most elégedj meg.
Igen, elképzelhető, hogy így van, hiszen valóban meg kell érni az embernek egy bizonyos kort, hogy felismerje, szükség van az elengedésre is.
Ehhez nem kell e-mailt küldj, ilyeneket nyugodtan megoszthatsz a Napi morzsák kategóriában egy új témát indítva 
Sajnos nem látom, mi lehet a kapcsolat az autizmus és magyar nyelvben kifejezett időbeliség között, ezért ha lehet, kérlek indíts egy új témát ezzel kapcsolatban az Autizmus Közösségben! Nagyon hálásak lennénk érte 
Mindig örülök minden új dolognak, amiből tanulni lehet 
Nem kell magyarázkodnod, kérés nélkül is meg van bocsátva 
Kicsit bonyolult, hogy is magyarázzam az idö meghatározása a nyelvekeben, és “atyáink nyelvének” megértése.
Ma már nem mérjük az idöt emberöltökben, mint ahogyan azt a bibliai idökben tették. Itt lehet elrejtve olyan félreértés, amire sohasem gondoltam volna, ha az emberöltö a svédnyelvben nem mint emberemlékezet foganosult volna meg… Az is hozzájárul extrem gondolkodásomhoz, hogy a 70 ébekben tanultam adatfeldolgozást. Programmozást, no meg hogy mit tudtak akkor a gépek, miröl álmodoztuk stb… …Még a 90-es években tértem vissza pályámra, újra tanítani kezdtem,igy aztán nagyon elszakadtam a számítógépektöl, programmoktol, no meg a megvalósult álmokhoz is idióta lettem. Ám gondolkodásom erösen befolyásolódott, annál is inkább mert …
Bocsáss meg! Közben megzavarták gondolatmenetemet. Máskor folytatom, ha folytatom… Nagyon kivertek gondolataim útvonalárol.
Érdekesen indult, ezért én várni fogom