Abroon mozdulatlanul meredt bele a lángokba. A vörös homok fölött izzó tűz látványa olyan volt, mintha csak egy hatalmas kemence belsejében ült volna. Bőrén azonban érezte az éjszaka hidegét, és felnézve látta a kéken fénylő csillagokat, amelyek mint szikrázó jégtüskék, ütötték át az égbolt sötétjét.
Először is szeretettel gratulálok honlapodhoz! Most már értem, miért az elefánt!
Caelan! Csodálatosan írsz! Már alig vártam, hogy a szösszenetek után végre megszólalj, bár azok is nagyon tetszenek. Olyan finoman, könnyedén és elegánsan mesélsz, hogy szinte látom!
Nagyon sok sikert kívánok Neked! Ami rajtam áll, lelkesen segítem első lépéseidet!
A szikra belőled is kipattant!! Napról napra eredetibbnél eredetibb történetekkel káprásztatsz el bennünket! Szárnyalj Caelan a szavak által és soha sem hagyd abba…
Tehetségedhez nem fér kétség, az Isteni szikra pillangó képében benned is ott van. Köszönöm,jól esett olvasni az első írásod, amit megosztottál velünk.Szeretem a tüzet.