Celesa bánatosan állt a komód előtt. A bal kezében tartott kávé felszálló aromája próbálta felvidítani, de nem tudott versenyre kelni a jobb kezét érintő emléktárgyak fakasztotta fájdalommal.
Annyira valós volt ez a történet!!! Megszabadulni az emlékektől… az is nagyon nehéz. De a karakterhősünk erős volt…megtette… Néha szeretnék én is ilyen bátor lenni…
Azt hiszem ez is amolyan “beérős” dolog nem? Vagy csak én látom így?
Egy darabig őrizgeted őket, pakolászod szem elé, majd szem elől, majd újra szem elé, majd ismét szem elől, aztán egyszer csak rádöbbensz, hogy nem is azok a fontosak, hanem amik a lelkedben vannak. Aztán egyszer csak történik valami, aminek a hatására azokat is képes vagy átértékelni. Feltéve ha kell…
Lehet, hogy rosszul értelmezem, nem tudom. Nekem úgy tűnik, mintha csak eljátszaná a kapcsolatokat, mert hogy ez a társadalmi elvárás, nem? Hogy egy hölgynek legyen udvarlója, később családja, rakat gyereke, jó férje, és persze finom főztje. Nekem az írás azt mondja, hogy sokszor álarcot viselünk, csak hogy békén hagyjanak minket az elvárásaikkal. Vagy ezt csak én vetítem bele? 
Őszintén szólva amióta nyilvánosság elé vittem az írásaimat, nagyon sokan nagyon sokféleképpen értelmezték őket. Voltak egészen meghökkentő értelmezések, ám amikor elbeszélgettem az illetővel, egészen érthető, értelmes kép alakult ki, ami, ha az ő szemén át nézzük, teljesen elfogadható. Ez egy érdekes elmejáték, hogy ki mit visz a szavakból, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy melyik írásomból ki milyen üzenetet ragad ki. Szerintem nincs rossz válasz, nincs olyan, hogy “Te vetíted bele” 
Ha viszont arra vonatkozott a kérdés, hogy az én fejemben mi volt, amikor írtam, akkor jól érzed. Az én fejemben egy fiatal lány volt, aki megteremti a mai, modern, “tökéletes” fiatal látszatát, hogy ne kelljen értelmetlen szélmalom harcot vívjon az értelmetlen elvárásokkal.
Ezt én is így érzem, itt nem egy valós kapcsolat van, hanem egy eljátszott szituáció.
Újra ott jártam a Te világodban! Annyira szép a stílusod, annyira láthatóvá teszi a történetet…na, nem találok rá szavakat. Nagyszerű vagy Caelan! 
Jól értem, hogy Calesa barátja, Rad, nem létezett, csak a lány képzeletében? Lehet, hogy butaságot beszélek, nekem ez volt az érzésem.
Teljesen jól értetted
Megnyugodtam Alig mertem leírni a kérdésemet
Nagyon tetszik!!!
@Kathy Nyugodtan kérdezz bármit. Az aspik nagy előnye, hogy nem kimondottan sértődékenyek 
Szomorkás lett a hangulatom,mert igazán megérdemelnél egy igazi, álomszép,de nem álmokból született szerelmet.Megértem az akadályokat is. Milyen boldog lehetnél, ha a gátjaid le tudnád rombolni, és tudnál bizalmat szavazni magadnak,és egy párkapcsolatnak, ami mindkettőtöknek előnyös lenne lelkileg. Nagyon szeretnék segíteni,hogy levetkőzd a félelmeidet, de ehhez kicsi vagyok.Neked a feladatod .Abban viszont biztos vagyok,hogy vannak olyan emberek, akik megértő társad ,szerelmed lehetnének. A "meséd " megint nagyon tetszett, egyetértek Klárival, hogy csodásan,érdekesen,és érzelmesen írsz, tény,hogy jó olvasni. Szeretem.
Drága Zsuzsa!
Meghatódom az aggódó szavaidtól, de engedd meg, hogy megnyugtassalak: ez az írás nem rólam szól
Ez arról szól, ahogy én látom manapság a párkapcsolatokat (tisztelet a kivételnek). Persze lehet más értelmezést is fűzni hozzá, ha valakinek más ugrik be róla, de biztosítalak, Celesa még véletlenül sem én vagyok.
Mindenesetre hálás vagyok a kedvességedért és azért, hogy keresed a pontokat, ahol segíteni tudnál. Soha nem fogok tudni eléggé hálás lenni érte 
Most örülök,hogy tévedtem, ha nem Te vagy Celesa, akkor az Asperger -szindrómád is enyhe fokú, és teljes életet is élhetsz, nem fogod a magányt választani. Remélem legalább 160-as IQ-val rendelkező párod van,vagy lesz, hogy ne legyen unalmas a kapcsolatotok! Puszillak!
Tudom, hogy az enyhe relatív jelző, mégis talán meglep, hogy igen komoly, gyengén beszélő autisták is vágynak társra, és néhány szerencsés még talál is számára megfelelőt.
A teljes élet pedig ismét sokaknak sokmindent jelenthet, nem tudom, konkrétan mire is gondolsz. Ha esetleg családalapításra és hasonlókra, akkor az biztosan kimarad az életemből, de itt mindezen témákba is mélyebben megyek bele
Érdekes írás. Szerintem a hősnő becsapja saját magát.
Érdekes felvetés. Mivel? 
Ezt csak nagyon hosszan tudnám kifejteni. Röviden. Azzal, hogy megjátssza a kapcsolatait, teljesít egy bizonyos elvárást, becsapja saját magát. S úgy gondolom, hogy ezzel meg is elégedett. Ez nem jó. Lehet, hogy ezzel kizárja magát abból, hogy kialakuljon egy párkapcsolata. De, ha belegondolok, ez nem lehet hátrány. Csakhogy az ember társaslény.
Köszönöm szépen a válaszodat 
Megfontolandó, amit írtál, kétségtelenül nagyon sok igazság van benne