Évforduló - Elefánt A Porcelánboltban

Miallt a felkelő nap a folyóparton találta, ahogy minden reggel az elmúlt években. Szerette a hajnalokat. Ahogy a folyópart nyughatatlan levegője hűsen az arcába csapott, úgy érezte, mintha Moude keltegetné puha simítással a túlvilágról.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/evfordulo/
3 Likes

Jaj, ez nagyon szép!!!:heart:
Hiába mondják, hogy el kell engedni azt, aki meghalt. Van akit el lehet, van akit nem. Szerintem ez így van jól.
Úgy érzem, velem is “itt van” édesapám. Hiába telt el három év, mióta meghalt. El sem tudom képzelni, hogy a lelke ne éljen. Annyira ragaszkodom hozzá, hogy úgy érzem, valahogy kapcsolatban vagyunk.
A grafika is csodás! A te munkád? :slightly_smiling_face:

2 Likes

Ha nem akadályoz a mindennapokban, nem is hiszem, hogy gond, ha életben tartjuk magunkban az elhunyt szeretteinket. Hiszem, hogy gazdagabbak vagyunk velük, mint lennénk nélkülük :blush:

A kép egy fantasztikusan tehetséges német fotós és akvarell festő munkája alapján készült :slight_smile:

Nagyjából egy éve vár a gyűjteményemben, hogy valamelyik történetem mellé állhasson, és most ez is megtörtént :purple_heart:

2 Likes

A történet, és a festmény tökéletes összhangban van! Így, együtt, komlett műalkotás . Nagyon megérintett! :heart:
Szeretettel gratulálok!:slightly_smiling_face:

2 Likes

Hálásan köszönöm :blush: :heart:

2 Likes

Meghatóan szép történet Caelan!

3 Likes

Köszönöm szépen :heart: Boldoggá tesz, hogy tetszik :blush:

2 Likes