Byrn remegve vette kézbe a tollát, miután egy bögre gőzölgő kávéval a kezében leült az íróasztalához. Füzetének soron következő üres lapja csendesen hevert előtte és türelmesen várta az aznapi találkozást az öreg, sokat átélt írószerszámmal.
“… Ám amíg az írás létezik, bármikor újabb és újabb útra indulhat, hogy meghódítson elméket, elraboljon lelkeket…” Ez a lényeg…minden művészet lényege.
Megával ragadó írás, és ismerős érzés Nagyon-nagyon szeretem ahogy és amit írsz!
Csodálatosangyönyörű megható szépségű és egyben mélyen elgondolkoztató az írásod és nagyon tetszik. Valóban örök dilemmája a művészeknek, hogy az alkotásaik eljutnake az emberekhez. De ehez az is hozzá tartozik,hogy az emberek elfogadjáke a művészi alkotásokat. Sajnos irigységből is keresztbe tehetnek.
Mégis valahogy a művészek legnagyobb dilemmája sokszor az, hogy vajon mit visznek az emberek az alkotásból magukkal. Mi ragadja meg az Olvasót? Ez önmagában is érdekes kérdés, ezért is örülök minden hozzászólásnak. Kicsit segít közelebb kerülni a válaszhoz
Engem személy szerint nagyon sok minden megfog a művészi alkotásokban legyen az képző művészet vagy irodalom és zene . Nagy szeretetem itt a facebookon megjelenő művészeti alkotásokat. Mindíg nagy örömöt okoz, hogy elovashatom az írásaidat.
Nagyon tetszik ez az írásod is. Az írók, költők, festő-és egyéb művészek örök dilemmája, hogy vajon eljut e a mondanivaló a célszemélyekhez. Vajon értik,értékelik-e a művet? Én is szembenézek néha magammal, hogy jól csinálom-e a a dolgom. Szeretem az érzelmes vagy elgondolkodtató alkotásokat, bármilyen művészeti formában. Úgy emlékszem, Te ceruzával írsz füzetbe. Nagyon hosszú szolgálati időt kívánok neki , mert hozzám mindig eljutnak “hódító” soraid.
Nagyon szépen köszönöm! Nem, azt hiszem most már nem fordulok vissza. Ha kell lecserélem a ceruzát és nyilvánvalóan a füzetet, ha már nem tud többé szolgálni, de nem adom fel