Minden kétséget kizáróan ez volt eddigi életem legtovább készült festménye. Az első vázlat megrajzolása és az utolsó ecsetvonás között majdnem négy teljes hónap telt el, ami lényegesen hosszabb idő, mint amit valaha bármely képemmel töltöttem.
Ám több fontos mérföldkő is született ez idő alatt. Egyrészt a vázlatrajz idején a gerincem még nem volt olyan állapotban, hogy képes lettem volna számottevő időt festéssel tölteni, másrészt addigra teljesen egyértelművé vált, hogy muszáj lecserélnem a régi, imádott festőprogramomat egy olyanra, amit azelőtt még soha nem használtam digitális festésre.
Így ez a négy hónap sokkal többről szólt, mint egy festményről. Arról szólt, hogy újra visszanyerjem a gerincem és a hátizmaim erejét, valamint arról, hogy túljutva önmagam sajnálatán és a szeretett festőprogramom elvesztésén egy új, szebb és minden szempontból dinamikusabb jövő felé induljak.
A kép befejezése, úgy hiszem, ékes bizonyítéka annak, hogy az első és legnehezebb lépéseket megtettem. Bár utólag visszatekintve kénytelen vagyok beismerni, hogy jelentősen megkönnyíthettem volna az életem, ha ennél egyszerűbb illusztrációval kezdek. Mégis, őszintén bevallom, boldog vagyok, hogy nem tettem.
Míg engem ez a festmény mindig az akadályokon való sikeres túljutás lehetőségére emlékeztet majd, szeretném, ha Számodra a játékosságot és a felhőtlen szórakozást jelentené.
Ha sikerült célt érnem, akkor kérlek, oszd meg az alábbi blogposztot a barátaiddal és ismerőseiddel, hogy nekik is legyen néhány vidám percük!