Kinek a csomag, kinek a csomagoló - Elefánt A Porcelánboltban

Gika óvatosan bepillant a nappaliba. A család apraja-nagyja már összegyűlt, az önfeledt beszélgetés zsongása tölti be a lakást. Gika nézelődik és felfedez néhány ismeretlen arcot.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/kinek-csomag-kinek-csomagolo/
2 Likes

Csodálatos történet! Gika szorongása, kis lelkének minden rezdülése érződik benne. Nem is tudom, hogy tudsz ilyen rövid terjedelemben ilyen érzéseket átadni!

Szeretem ezt az írást! :heart:
Téged is Caelan! :heart:

2 Likes

Köszönöm szépen! Örülök, hogy sikerült átadnom az érzelmeket :heart: Szóban, hidd el, messze nem lennék ilyen hatásos :wink:

1 Like

Gondoltam… :heart: :disappointed:

2 Likes

@Kathy Hidd el, nincs ezzel baj :heart: Amíg egy kommunikációs csatorna működik, addig nincs ok vesztes csaták felett búslakodni :wink:

1 Like

Csodálatosangyönyörű megható szépségű és mélyen megérintett az írásod. Nekem erről gyerekkori emlékek jutnak eszemben mi is a hugommal megleptük karácsonykor a szüleinket kicsi ajándékkal és nagyon örültek neki. Az anyuka akkor tudott volna igazi nagy örömet okozni a gyerekének ha egyből a karjára csúsztatja a karkötőt. A gyerekek mindig nagy örömmel készítik az ajándékaikat. Ez mostani írásod is nagyon tetszik.

1 Like

Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad ezt az apró, de édes emléket velünk :heart: Örülök, hogy tetszett az írásom :slight_smile:

1 Like

Kíváncsi lennék, hány szülőben keltene ez a kis karácsonyi történet lelkiismeretfurdalást. Nem azért mert Gikát nem szereti az édesanyja, hanem mert mégsem figyel oda igazán rá. Pedig a legszebb ,és legőszintébb ajándékokat a gyerekektöl kapjuk. És a gyermek lelke nagyon sebezhető. Szép, szomorú a meséd. Imádom.

2 Likes

Én pedig kíváncsi lennék, hány ismerne magára, ha olvasná ezt :slightly_frowning_face: Köszönöm a figyelmedet, örülök, hogy tetszett :heart:

1 Like

Szerintem nagyon sok.

1 Like

Azok közül, akik nem értékelik a kisgyerek ajándékát? :flushed:

1 Like

A mód , ahogy ajándékozunk, ahogy készülünk rá és a fogadása fontosabb információ két ember kapcsolatáról, mint maga az ajándék . Remélem sokan elolvassák és elgondolkodnak , ha magukra ismernek az anyában . Igen , egyetértek Klárikával , az írásaidban én is azt szeretem , hogy röviden , nagyon mély érzéseket és gondolatokat fogalmazol meg , nagyon élvezetes stílusban . Jó volt olvasni .:heart:

2 Likes

Igen, tökéletesen egyetértek Veled, nem csupán az ajándék közvetít, hanem az ajándékozással kapcsolatos mentalitás is. Hálásan köszönöm a figyelmedet és a gondolataidat :heart:

1 Like

Nagyon szívbemarkoló ez a kis történet. Az ember teljesen át tudja érezni az írásod mondanivalóját! :heart:

2 Likes

Nagyon örülök neki :slight_smile: Köszönöm szépen a figyelmedet :heart:

1 Like

Nem értem ezt az “anyát”… én mindig a gyerekem saját kézzel készített ajándékának örültem a legjobban, mert tudom hogy azt szeretettel készítette,és amikor készült az ajándék csak rám gondolt. Mai napig megvan amit az oviban készítettek karácsonyra…egy pici,kis terítő és az akkor még ûgyetlen, de drága kis kezek munkája, ahogy a fenyőfácskát “rávarrta”. Ma is ha előveszem könny szökik a szemembe. Milyen jó is volt míg kicsi volt…most is jó, és imádom, 18 éves érzékeny lelkű fiatalember. De ehhez hozzá kell tennem hogy nekünk Ő maga a csoda. Csoda hogy megfogant, hogy megszületett, hogy ép,egészséges. Emberi (és orvosi) számítás szerint ugyanis nekem nem lehetett gyerekem…aztán megfogant, és félidős kismama voltam,mikor azt mondták Down kórral fog születni. “Felajánlották” hogy szüljem meg, mert úgyis meghal… de mi úgy is akartuk hogy megszülessen !! Down kórral is szeretni fogjuk ! És láss csodát ! Egészséges, mindene megvan, és egy fantasztikusan szuper ember lesz belőle. Ezerszer elmeséltem neki a történetét…és tudom hogy mennyire érzékenyen érinti a betegek, az elesettek, a szegények, és a sérült emberek élete. Hogy sosem nevetett ki egyetlen sérült,mozgáskorlátozott vagy bármilyen fogyatékossággal élőt ! Büszke vagyok hogy az édesanyja lehetek, és hálát adok Istennek hogy van nekünk ! (Bocsánat ha elkanyarodtam egy kicsit a témától) köszönöm ha elolvastátok ! :heart::heart::heart:

2 Likes

Én személy szerint nagyon hálás vagyok a történetedért :heart:

Egyrészt azért, mert nem mindennapi, másrészt pedig számomra bizonyítja, hogy Te is egyike vagy azoknak az emberkéknek, akik miatt még él a remény, hogy a másság elfogadható, és a mássággal születettek számára is élhető lehet az élet. Értem, hogy végül Számodra megadatott egy egészséges gyermek, mégis, egészségügyben dolgozó létedre, ismeretek birtokában is kész voltál vállalni egy “problémás” gyermeket annak minden kihívásával. Ezzel már magában fényt gyújtasz az alagútban.

Köszönöm az őszinteségedet :slight_smile:

1 Like

Minden tiszteletem a Tiéd!!! Látod, vannak még csodák :heart: ! annyira szeretted volna, hogy gyereked legyen, hogy még betegen is elfogadtad volna.
Ez, kivételes! Nem vagyok hívő, de talán megjutalmazott a Teremtő a szeretetedért és a kitartásodért. Nagyon örülök,hogy megosztottad velünk!!!
Legyen, egy életre szóló boldogságod a fiadban! :heart:

2 Likes

Mondjam azt, hogy így lehet beletaposni a társunk önbecsülésébe?

1 Like

Felnőtt esetében még csak hagyján, mert felnőtt sokkal inkább képes azonosítani a sértést a másik cselekedeteiben. Ám Gika egy kicsi gyermek, aki egy életen át magában fogja hordozni az értéktelenség érzését.

Hálásan köszönöm a hozzászólásodat :hugs:
Nagyon boldog új évet kívánok :tada:

1 Like