Láthatatlan valóság - Elefánt A Porcelánboltban

Alice hazafelé tart a boltból, ahol vásárolni voltak édesanyjával. Tele kosár finomsággal a kezükben fesztelenül fecserésznek arról, milyen finomságokat készítenek otthon a vásárolt alapanyagokból.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/lathatatlan-valosag/

Drága Caelan! Amikor először elolvastam a történetet, a stílusod fogott meg. Az, ahogyan, ezt a látszóleg hétköznapi történetet ilyen vizuálisanan elém varázsoltad.

Majd, elolvastam még egyszer, a sorok közé nézve, és rájöttem, hogy Alice reakciója, félelme, menekülési kényszere, a hangos ráförmedésstől való visszariadása majd a végén a fájdalom, az önsebzés, mind a te különleges életed lenyomata.

Alice te vagy, te is lehetnél! Minden tiszteletem és szeretetem a tiéd, hogy nap mint nap újabb csodákat mutatsz, úgy, hogy feszegeted, vagy átléped saját határaidat! :heart:

Hálás vagyok az alaposságodért, hogy minden szemszögből megvizsgálod, amit leírtam. Erről és az oldalon megjelenő aspergeres írásról még sokat írok a zárt Autista Közösségünkben, de jól érzed. Alice én voltam tiniként…

1 kedvelés

Elgondolkodtató történet. Nagyon sok ember csak a saját sérelmével foglalkozik és az nem érdekli hogy esetleg a másik emberben ezzel milyen folyamatot indít el. Ez nagyon sok félreértés meleg ágya lehet…
Sajnos ez is tapasztalatból írom le…

2 kedvelés

Egyetértek. Mi meg különösen vonzzuk az ilyen és hasonló szituációkat :slightly_frowning_face:

1 kedvelés

Az ember ösztönösen menekül a negatív érzésektől, hangulatoktól… Különösen igaz ez a kiegyensúlyott családban nevelkedő gyermekre. Édesapám halála után gyászruhát viseltem és az addig velem jókat játszó szomszéd kislány ösztönösen elhúzódott tőlem. Igyekeztem pedig, hogy ne vegye észre, de érzékeny kis lelkét nem lehetett becsapni. Ilyenkor nagy a felnőtt felelőssége. Életre szóló negatív élmény lehet egy gyermek számára egy ilyen szituáció, melybe Alice (Caelan) csöppent. Pedig semmi rosszat nem tett, csak ösztönösen kereste a jót, a szépet, vidámat.

2 kedvelés

Ez sokunknál ennél sokkal összetettebb. Olyan szinten nem tudjuk kezelni a szélsőségekbe csapó érzelmeket, hogy egy ilyen szituáció ájuláshoz vagy összeomláshoz vezethet (ki-ki maga ítélje meg, melyik a “szerencsésebb” kiemenetel).

Ezekről és hasonló dolgokról itt írok bővebben. Köszönöm, hogy itt vagy és leírtad a gondolataidat :slight_smile:

1 kedvelés