Egy kicsit a fiatalokra kihegyezve… és a kütyük tükrében.
Én itt is az egyensúly híve vagyok. Mindjárt ki is fejtem.
Nagyon nehéz úgy jóra tanítani a gyerekeket, fiatalokat, hogy a szülők maguk nagyon nem voltak otthon a számítógép, az internet vagy maga a közösségi hálók világában. Sokszor így csak azt tudták mondani a gyerekeiknek, hogy ne gépezz annyit, vagy éppen úgy büntették meg őket, hogy eltiltották a számítógéptől (majd a tablettől és a telefontól).
A fiatalok már a szüleikkel sem tudják megbeszélni miket is csinálnak az interneten, milyen közösségekben aktívak, milyen internetes hobbijaik vannak, stb. Ez szerintem részben azért van, mert akkor lettek ezek a gyerekek a géphez engedve, mikor a szülők nem tudtak már velük foglalkozni. Úgy gondolhatták, hogy legalább otthon van, nem esik baja. (Pedig ebben mennyire tévedtek…)
Szóval egy részről, sok esetben szerintem rosszul szocializálódtak a kütyükkel.
Más részről pedig, mi is elismerhetjük mennyire vonzó is az internet világa, hiszen mindenki megtalálhatja benne azt amit szeret. Sőt, egész közösségeket lehet találni olyanokból, akik ugyanazt kedvelik, mint mi, vagy ugyanabban a cipőben járnak, mint mi. Miért is ne akarnánk folyton velük beszélni? 
Az egyensúly alatt pedig azt értem, hogy a világháló előnyeinek kihasználása ne helyettesítse a szociális kapcsolatokat minden területen.
Igaz ahogy mostanában áll a helyzet, nagyon sok fiatal csak utólag fog rájönni, hogy mennyire rosszul tette, hogy saját mérlegét a kütyük felé engedte billenni. Vagy a szülei engedték, kinél hogyan, a lényeg ugyanaz.
Zárójelben jegyezném meg, hogy a “kütyüdilemma” az utóbbi években már a gyerek pár hónapos korától (azért még reméljük, hogy nem a születésétől) elkezdődik. Sajnos.
Úgy általánosságban pedig, szerintem minden embert több inger ér mint azelőtt, és nem kell ahhoz érzékenynek lenni, hogy azt az időt, amit nyugalomban, magukba fordulva tudnak töltenini, azt úgy is teszik. Sajnálatos, hogy így van, de szerintem érthető.
Igaz erről egy nt jobban tudna beszélni. 