Oroszlán fennakad a Rácson
Rács lepöcköli Oroszlánt
Kata megpöcköli Rács orrát
Rács varázsló kalapot tesz Kata fejére
El kellett olvasnom kétszer. Nagyszerű írás arról a a belső igényről, hogy kommunikájunk, mert anélkül megőrülne az ember. Interneten, ismeretlenekkel is.
Miért van, hogy ez könnyebb és őszintébb érintkezés? Egy autista számára mindenképpen, hiszen ő, maga marad a háttérben fizikailag. Szellemileg viszont ott van, hiszen valószínűleg ugyanolyan intellektussal és érzelmekkel él, mint bárki. Csak itt egyszerűbb kifejezni.
Nagyszerű találmány a közösségi média. Nagyszerű, és egyben veszélyes is., Velem már történt olyan, hogy későn jöttem rá, hogy ismeretlen ismerősöm nem az, akinek mondja magát. Az autista emberek jobban kiszolgáltatottak itt, mint mások?
Azzal kellett volna kezdenem, hogy értem az írás lényegét…az ilyen-olyan csetelés közben olyan gondolatok és érzelmek bukkanhatnak fel, amik a valós életben riasztóak, vagy meg sem tudjuk fogalmazni. Fien ezekkel nézett szembe.
Nagyon elgondolkodtató! Köszönöm! 
A kérdésedre nincs egyértelmű válasz. Egyik oldalról azok, akik tisztában vannak az autizmusukkal és azzal, hogy ez mivel jár, nagyjából ugyanannyira, akik nincsenek tisztában mindezzel, azok sokkal kiszolgáltatottabbak. A másik oldalról viszont sokunk az NT-khez képes sokkal jobban képes ráérezni a másik mondandójában fellelhető ellentmondásokra. Ez még akkor is véd, ha az illető autista nem képes megfogalmazni a konkrét ellentmondást, csak érzi, hogy valahogy nem kerek a kép, amit a másik sugall.
Egyébként, ahogy azt számtalanszor írtam, az online kommunikáció még mindig sokkal több gondolkodást tesz lehetővé, mint a személyes beszélgetés, ezért azok, akik tisztában vannak a saját korlátaikkal, azonban kevésbé képesek felvenni a ritmust egy élő beszélgetés során, csupán az időfaktor miatt is képesek lehetnek elkerülni csapdákat.
Bocs, hogy tovább görgetem.
Azt mondod, hogy akik nincsenek tisztában az autizmusukkal, könnyebben csapdába esnek. Ez azt jelenti, hogy aki tudatában van, megtanulhat bizonyos gondolkodást?
Mondjuk, aki érzelmileg vezérelt autista, valószínűleg könnyebben elhisz dolgokat. Megtanulhatja valamikor is, hogy logikailag közelítsen másokhoz?
Nyugodtan görgesd a témát, azért vagyunk itt 
Igen, elvileg azt jelenti, de a valóságban mégsem. Ugyanis nincs teljesen érzelem vezérelt autista, legalábbis nem NT értelemben. Erről is írok az Autista Közösségben, de addig is, úgy képzelj el egy autistát, mint egy szellemet a palackban.
Születéskor kaptunk egy testet és egy idegrendszert. Mindegyik teszi a dolgát, de a kettő mégsem képes hatékonyan kommunikálni egymással. Van, aki egyáltalán, van, aki csak nagyon gyengén érzékeli például a testi jeleket, mint a fájdalmat, éhséget, szomjúságot, stb. Ezekhez képest viszont az érzelmek még sokkal nehezebben értelmezhetőek. Így vannak érzelmeink, de nemigen tudjuk őket azonosítani, sőt olyan is van, hogy az érzelmek puszta léte rettegéssel tölt el, mintha valami belső szörny támadna ránk.
Tehát nem csak a külső világ tűnik felfoghatatlannak és értelmezhetetlennek, hanem a belső is. Olyan, mintha egy félautomata gép kezelője lennél, amit arra programoztak, hogy részt vegyen a világ működésében, miközben sem a világról, sem a gépről nem világosított fel senki. Ezért marad a logikád és a tudatos éned, amivel próbálsz minél több dolgot megfogni, sőt nem ritkán köröm szakadtáig kontrollálni.
Úgyhogy klasszikus, mindennapi értelemben érzelem vezérelt autista nem létezik. Az egyetlen érzelem, ami komoly hatással van ránk, az a szorongás és ennek a fokozatai (félelem, rettegés, stb.), de ez jellemzően a magányba üldöz minket, semmint valaki karjaiba.
És a felfokozott érzelmek? Mint például szerelem?
Mi a kérdés? Hogy érzünk-e szerelmet vagy hogy felismerjük-e, tudunk-e vele mit kezdeni?
Nagyon érdekes, elgondolkodtató!
Igen, pontosan erre gondoltam…
Közülünk nem mindenkiben működik a szaporodási ösztön, azaz nem mindenki érez szerelmet. Akik igen, azok egy része nem ismeri fel, és még akik felismerik, azok egy nagy része sem tud mit kezdeni vele. Csak egy nagyon kis hányad az, aki NT értelemben(!) képes teljes életet élni.
Egyébként általánosságban elmondható, hogy elég alacsony a tűrésküszöbünk az érzelmekkel szemben (is), ha azok nem a fenti szorongás-jellegű csoportból származnak, és bár ez egyénileg rendkívül változó, nagyon sokan képtelenek vagyunk elviselni az erős érzelmeket.
Köszönöm Drága Caelan, nem faggatlak tovább. Bár, egy egész napot képes volnék beszélgetni Veled!
Ahogy fent utaltam rá, arra is van lehetőség az Autista Közösségünkben
Köszönöm a kérdéseidet és hogy itt vagy velünk
Végig olvastam a hozzá szolásaitokat. Nagyon jól fogjátok meg a mostani írás lényegétés nagyon tetszenek a válaszaitok. Nagyon jóóóóó veletek itt beszélgetni.
De jó, hogy itt vagy velünk! Köszönöm szépen!
Kedves Kélan! Végigolvastam az írásod után a beszélgetésetek @Kathy -vel, és felmerült az a kérdésem, hogy a teljes életet élni tudó autisták között is nagyon kevés lehet az, aki a boldogság érzését felismeri,és hosszú távon félelmek nélkül átéli?
Azt hiszem egy autistának maga a Mennyország, ha valami csoda folytán nem szorong 
És ezt csak félig mondom viccből…
Nagyon sok, valamilyen formában kommunikációra képes autistát ismerek, de egyet sem, aki hosszú távon szorongások nélkül képes élni. Ami viszont a legszomorúbb, hogy ez teljesen független attól, hogy az illető szed-e bármilyen gyógyszert vagy sem 
Ez így sajnos nagyon szomorú.Nehéz ennyi szorongással az embernek saját magát is elfogadni.Egy kicsit dühít is, hogy a XXI. század elején még mindig csak javarészt jónak vélt,vagy kevésbé bevált tippek vannak a kezelést illetően,nemcsak autisták esetében, hanem a sok pszichiátriai beteg esetében is. És az a gyógyszer, ami másképp hat más-más betegnél, az nem hatásos igazán, legfeljebb enyhíti a töneteket, de nem gyógyít.
Én személy szerint nem hiszem, hogy a gyógyszerek bármilyen szinten megoldást jelentenének…