Éles sikolyra ébredtem. Mire kinyitottam a szemem, az ereje átjárta minden porcikámat. Felültem. Vártam, hátha újra felharsan, és akkor talán megbizonyosodom róla, hogy nem álmodtam. A hang azonban elhalt, és csak élő, várakozással teli csend maradt utána.
Nem lesz semmi baj!
Néha elég ez az egy mondat az elmének, hogy megnyugodjon.
Néha elég, ha csak befelé figyelsz, és nem engeded, hogy bármi is kizökkentsen a lelki világodból.
Néha sikerülni szokott.
De néha nem.
Ez így van, drága Zsuzsika, tapasztalatom szerint azonban a siker nagyban függ attól, hogy mennyire hiszünk a gondolataink eredendő igazságában és mennyire vagyunk gyakorlottak az önmagunkban való elmerülésben. Mert ez utóbbi sok-sok gyakorlással mesteri szintre emelhető, aminek az eredménye nem csak az, hogy stresszhelyzetben képessé válunk önmagunk belső állapotának irányítására, de meglátjuk, hogy a gondolataink nem többek, mint vándorló felhők a tiszta, napsütötte égen 
Hálásan köszönöm a mindig értékes felvetésedet 