Soha Világ volt a legelső a világok közül, amelyekre az elmém rátalált. A legelső és a legragaszkodóbb mind között. Nem tudom, hogyan vagy mikor botlottunk egymásba, ám azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
A fejemben, a lelkemben él, amitől úgy érzem, mintha én élnék őbenne, s így minden más is, amiről tudok, amit érzek és érzékelek, szintén Soha Világ része lenne. Az emberek, a történetek, a gondolatok és érzések. A titkaink, a gyengeségeink és mindaz, amit csupán azért teszünk, hogy szeressenek vagy legalább elfogadjanak minket.
Soha Világ megmutatja, amikor nem a saját álmainkat keressük, hanem magunkra vesszük másokét, és fényt fakaszt akár a csupasz falakból is ott, ahonnan félelmünkben és szégyenünkben kitiltottuk azt.
Beleolvasnál Soha Világ meséi 1. kötetébe? Ide kattints!