Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én.
This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/ut-melybe/
This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/ut-melybe/
4 kedvelés
Szabad e becsapnunk saját magunkat? Nem az elengedést, megbocsátást, hanem továbbra is csak a félelmet, a menekülést választani?
1 kedvelés
Vajon tényleg becsapjuk magunkat? Valóban mindig felismerjük, hogy a megbocsátás helyett menekülünk és élve temetjük el a múltat?
Hiszen könnyű a fájdalommentesség csapdájába esni, amikor azt hisszük, hogy ha már nem fáj, akkor minden rendben van, a trauma feloldódott és ideje továbblépni. Egy ilyenkor érkezett váratlan pofon, ami újra felébreszti a leszorított sárkányokat, végül akár végzetes is lehet.
Ám ez valódi önbecsapás, vagy csupán egy olyan zsákutca, amibe vakon és jóhiszeműen sétálunk be?
És van-e rá mód a pofont nem megvárva megbizonyosodni arról, hogy megbocsátottunk-e? 
1 kedvelés
Csodálatosan gyönyörű szépségű az írásod és nagyon tetszik.
1 kedvelés
Boldoggá tesz, kedves @Raf 
2 kedvelés