Út a mélybe - Elefánt A Porcelánboltban

Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/ut-melybe/
4 Likes

Szabad e becsapnunk saját magunkat? Nem az elengedést, megbocsátást, hanem továbbra is csak a félelmet, a menekülést választani?

1 Like

Vajon tényleg becsapjuk magunkat? Valóban mindig felismerjük, hogy a megbocsátás helyett menekülünk és élve temetjük el a múltat?

Hiszen könnyű a fájdalommentesség csapdájába esni, amikor azt hisszük, hogy ha már nem fáj, akkor minden rendben van, a trauma feloldódott és ideje továbblépni. Egy ilyenkor érkezett váratlan pofon, ami újra felébreszti a leszorított sárkányokat, végül akár végzetes is lehet.

Ám ez valódi önbecsapás, vagy csupán egy olyan zsákutca, amibe vakon és jóhiszeműen sétálunk be?

És van-e rá mód a pofont nem megvárva megbizonyosodni arról, hogy megbocsátottunk-e? :thinking:

1 Like

Csodálatosan gyönyörű szépségű az írásod és nagyon tetszik.

1 Like

Boldoggá tesz, kedves @Raf :slight_smile:

1 Like