Csitulj, drága, csitulj! Engedj utolsó utamra csendben! Engedd, hogy indulataim békére leljenek, mielőtt végleg elernyed a testem! Inkább emlékezz velem a szépre s a kezdetekre, mikor csillámló mosolyod csalt mosolyt lelkembe, s minden bajt elűzött. Idézd fel nekem, milyen volt az élet fiatalon és bohón, miként lettünk szerelmesek, s miként szórtad rám az ezernyi csodát, miért soha nem rebeghetek elég hálát.
This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/utolso-sohajjal/