Csitulj, drága,
csitulj!
Engedj utolsó utamra csendben!
Engedd, hogy indulataim
békére leljenek,
mielőtt végleg elernyed a testem!
Inkább emlékezz velem
a szépre s a kezdetekre,
mikor csillámló mosolyod
csalt mosolyt lelkembe,
s minden bajt elűzött.
Idézd fel nekem, milyen volt
az élet fiatalon és bohón,
miként lettünk szerelmesek,
s miként szórtad rám az ezernyi csodát,
miért soha nem rebeghetek elég hálát.
