Vélemények az Azúr fénylepkék c. novelláról

Olvastad? Hogy tetszett? Ajánlanád az ismerőseidnek?

Nagyon kíváncsi vagyok mindenre, ami a fejedben motoszkál a könyv olvasása közben, vagy akár után. Sőt, ha csönd van a koponyádban, miután elolvastad, az is érdekel!

Ugye megosztod velem? :blush:

1 Like

Drága Caelan!

Most olvastam el a novellád. / bánt nagyon, mert azonnal szerettem volna, de közbeszólt az a vég nélküli hányás! /
Ha azt írom, hogy csodálatos, ez nem megfelelő szó. Továbbá elcsépelt.
A hatalmába kerített… maga a történet, aminek számomra elég sok háttér mondani valója van. A stílusod, maga a befejezés… elképesztő!!!
Remélem, több önbizalmad van, mint nekem, és tudod, hogy kivételes tehetség vagy!
Most össze kell szednem a gondolatimat. Írok még feltétlenül.
Most le kell feküdnöm, de szeretném, ha tudnád, hogy belém férkőztek az azúrkék pillangók ! :heart:

1 Like

Nagyon hálás vagyok, hogy leírtad a véleményedet! Nagyon izgulok az olvasói vélemények miatt, de mégis azt mondom, most pihenj, most az a legfontosabb :heavy_heart_exclamation:

Én és a fórum itt leszünk később is, bármikor szívesen vesszük, bármit is írsz :slight_smile:

1 Like

Már sok írásodat olvastam, de ilyen komplett, nagyobb lélegzetű novellát nem.
Teljesen lebilincselt, úgy olvastam, hogy közben láttam, mint egy filmet. Ebben a viszonylag rövid terjedelemben egy egész regény játszódott le. Elképesztő, ahogy a szereplők jellemét bemutattad. Szerintem, ez kivételes írói praktika, mert lehetett volna oldalakon keresztül írni róluk…Ezzel szemben, a cselekmény olyan gyorsan és váratlan fordulatokkal pörgött, hogy végül is ezen keresztül ismerhettem meg őket. Főleg a professzor személyisége ragadott meg!
Sok személyes emléket, vagy inkább saját magamat fedeztem fel személyében.
Én ugyanilyen beletörődéssel, egyre lohadó lelkesedéssel, később apátiával és persze soha be nem tartott határidőkkel voltam pedagógus. Igaz, engem nem rúgtak ki, önként távoztam. De, senki sem marasztalt. Valószínűleg a professzornak is volt jobb időszaka, szerették őt a tanítványok. Velem is így volt. Mégis elemésztett az a tudat, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék.
Az is személyes emléket hozott fel bennem , hogy amikor meg akartam menteni az otthonunkat, megjelent az életemben egy szélhámos. Nem sokat mérlegeltem, mindent elhittem amit mondott, a végsőkig. Mert a megváltót láttam benne. Sajnos, ő nem zuhant a mélybe, hanem felszívódott, amikor kisemmizett. Én viszont majdnem önként vetettem magam a szakadékba.
Ne haragudj, hogy ezeket elmondom, de kísérteties párhuzamot véltem felfedezni saját magam és a professzor között.

A harmadik fejezet váratlan fordulatai izgalmasabbak, mint bármely thiller!
Feltetted korábban a kérdést, hogy meddig mennénk el álmainkért?
A professzor a végsőkig elment.
Igazságosnak éreztem, hogy nem engedte az azúrkék lepkéket felhasználni mocskos üzleti célra. Annyira természetesnek tűnt, hogy a mélybe taszította a fiatal embert, akiről akkor, ott derült ki, hogy szélhámos.
Majd ő is meghalt. Ezt is igazságosnak, mégis tragikusnak látom.
Egész élete munkája, álma teljesedett be azzal, hogy meglátta végre a lepkéket. Innen, nem lehetett volna ésszerűen tovább lépni…
Azt nem tudom, hogy az ő halála, amivel magával vitte titkát, véletlen volt, vagy a váratlan morajlás taszította őt mélybe …végül is mindegy, mert nyugodtan, megadással halt meg. Hiszen, elérte célját.

Eddig is tudtam, hogy különleges és értékes gyémánt vagy a kavicsok között!
Most már meggyőződésem, hogy elkerülhetetlen számodra a siker!
Szívből gratulálok! :heart::heart::heart:
Magamhoz ölelnélek, ha nem egy virtuális térben lennénk…:blush:

1 Like

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat és a hosszú, mindenre kiterjedő véleményed! Remélem, hogy a sikerrel kapcsolatban pedig a próféta szól Belőled :smile: :heart:

Azt mindenképpen sajnálom, hogy ennyi párhuzam van a Te életed és a novella történetvezetése között. Esküszöm, nem Rólad mintáztam dr. Marn-t, hiszen amikor ezt írtam, még nem is ismertelek :hushed: :worried:

1 Like

Elhiszem, hogy nem én voltam a minta :grinning:!
Ilyen az élet…
Hidd el Caelan, különleges és egyedi jelenség vagy, mint művész, mint ember! Sikerre vagy “kárhoztatva” ! :heart:

1 Like

Drága Caelan! Én ma délután olvastam el a novellát úgy, hogy Pali fiam kinyomtatta nekem. Így többször is tudom olvasni. Nekem nagyon tetszett hogy egy komplett kis regényt vázoltál fel, és a prof végzete maga az álma lett. Még elolvasom, mert hogy halmozzuk az élvezeteket alapon a fiammal délután megnéztük a Könyvelőt. Ő már látta előzőleg és rettentően tetszett neki. Húúúú, még mindig a hatása alatt vagyok.

2 Likes

Nagyon örülök neki! Hálásan köszönöm, hogy megírtad! Igen, nyomtatva sokkal jobb olvasni még akkor is, ha csak házi nyomtatású :slight_smile:

Ha a Könyvelőről van kedved véleményt írni, akkor van külön neki szánt téma, ahova szeretettel várjuk a véleményedet :wink:

1 Like

Kedves Calean!
Elolvastam, nagyon tetszik.
A történet jó, a fogalmazás, stílus is kiváló.
Helyenként kicsit túl vázlatos, de lényegileg remek.
Marn halála nagyon eredeti.
Ha már meg kell halni, akkor igen, így kell csinálni. Teljes átéléssel, és odaadással.
Örülök, hogy az internet berkeiben összetalálkoztunk, remélem még sok szépet és jót fogok olvasni tőled.
Véleményem csupán egy olvasóé , én csak műkedvelő és gondolkodó vagyok.
Sok sikert kívánok neked szeretettel.
Irén

2 Likes

Kedves Irén!

Nagyon örülök, hogy megírtad a véleményed, annak pedig különösen, hogy tetszett :slight_smile:

Viszont szeretnék fejlődni, ezért kíváncsi lennék, hogy melyik jeleneteket, fejezeteket, részeket találtad vázlatosnak? (Amennyiben a pdf verziót olvastad, meg tudsz adni oldalszámot :wink: )

Előre is köszönöm a segítséged :heart:
Caelan

1 Like

Örülök, hogy ilyen pozitívan állsz hozzá
A Völgy c.rész első oldalára gondoltam.
Valahogy túl simán és gyorsan értek oda.
Én nem ismerem az irodalmi szabályokat, tehát fogalmam sincs hogy mekkorának kell lenni egy regénynek, vagy novellának.
Nekem csupán az említett résznél volt némi hiányérzetem.
Hallgattam nemrég egy előadást az x,y,z generációról. Többek között arról is szó volt, hogy manapság már nem szeretik a hosszú leíró részeket, inkább a gyorsan olvasható írásokat keresik.
A te novellád épp ilyen gyorsan olvasható, rövid, tömör, mégis mély és sokatmondó.
Szeretettel
Irén

2 Likes

Nem hiszem, hogy a tömörség oltárán feláldozták volna az utazást. Jómagam úgy érzem, hogy mivel nem ad hozzá lényegi elemet a történethez, ezért lett nyúlfarknyi. De majd a kedves írónő a kobakomra koppint, ha rosszul okoskodom :stuck_out_tongue:

2 Likes

Eszemben sincs senki kobakjára koppintani, hiszen mindenki más szemmel olvas, ezért nyilvánvalóan másként éli át (vagy nem éli át) az olvasottakat.

Viszont kétségtelenül egyet kell értsek @BatorGabor -ral abban, hogy ez egy akció által alakított történet. Ezek egyik jellemzője, hogy ha nem történik semmi, akkor az nincs kivesézve, legfeljebb címszavakban megemlítve, hogy meglegyen a folytonosság a történetben.

Éppen ezért el sem tudom képzelni, hogy mit lehetne még odaírni, viszont kíváncsi lennék mások véleményére (beleértve azt is, hogy mit lehetne odaírni még anélkül, hogy a történet dinamikája megbotlana) :slight_smile:

1 Like

Kedves Irén!

Nem leckéztetés vagy ilyesmi, tényleg tisztán kíváncsiságból kérdezem, hogy meg tudnád határozni, hogy mitől éreznéd teljesebbnek a történet azon részét?

Az érdekelne, hogy az utazókban mi zajlott vagy az, hogy mivel, mennyi idő alatt jutottak oda? Vagy valami más?

Őszintén érdekel, mert amióta olvastam a válaszod, azóta kattog a fejemben a dolog :smiley:

1 Like

Igazából nem is tudom. Most, hogy olvasom Bátor Gábor és a te véleményed, lehet, rosszul közelítek.
Csak egyszerűen hipp-hopp helyszín váltás történt, és én meglepődtem, hogy milyen hirtelen ott voltak a titkos barlangban.
Én még a hosszabb leírások világában nőttem fel, bár mostmár nekem sincs türelmem hosszú leírásokkal tűzdelt könyveket olvasni. Szeretem, ha pörög a cselekmény, miközben azért filmszerűen látom és átélem a történetet.
Azóta újra olvastam, már nem volt hiányérzetem.
Így nem tudom mi hiányzott elsőre. Talán csak az idő … semmiképp sem a hogyan. :slightly_smiling_face: Igen, valahogy időugrás lehetett. Volt egy snitt, ami számomra újszerű volt.
De ebből a novellából kapásból minimum három részes regény folyamot lehet írni, annyira karakteresek a szereplők. Az utolsóban Leyan valamiképp sikeres expedíciót tehetne a Völgybe. :slightly_smiling_face:

3 Likes

Való igaz, a régi klasszikusokban, vagy akár a huszon évvel ezelőtti irodalomban is nemhogy megvolt a létjogosultsága, hanem kimondottan elvárás volt komolyan megalapozni magát a művet, minden egyes jelenetet, majd a lezárást is. Ez akár extra fejezetekkel is járt, és ha őszinte akarok lenni, engem lenyűgöz, mi mindent tudtak átadni ezekben a művekben.

Talán az egyik legkirívóbb példa Victor Hugo A párizsi Notre-Dame c. műve, ahol Hugo egy egész fejezetet szentel a Notre Dame bemutatására még azelőtt, hogy egyáltalán bemutatná Quasimodo-t. Számomra ez fantasztikus.

Viszont manapság annyira felgyorsult a világ, annyira a filmekhez szoktunk, hogy az olvasóközönség is igényli, hogy arról értesítsék, ha valami történik :smiley: Érthető elvárás, különösen egy olyan írással szemben, amiben a történetet nem a főhős belső vívódásai hajtják, hanem a vele történő események, amelyekben szüntelenül benne találja magát.

Köszönöm az ötletet novellasorozatra, örülök, hogy látsz elég mélységet a karakterekben ahhoz, hogy kitöltsenek egy sokkal nagyobb lélegzetű művet is. Érdekes ötlet, ígérem, megfontolom, de jelenleg éppen egy novellasorozaton dolgozom (más szereplőkkel és teljesen más történettel), így mindenképpen csak utána fogok tudni mennyiségi időt szánni a gondolatra. Ennek ellenére hála érte :heart:

2 Likes

Örülök, hogy tetszik az ötletem. :blush:
Sok sikert a mostani munkádhoz!
Alig várom, hogy beleolvashassak! :hugs:

2 Likes

Ígérem, igyekezni fogok :blush:

2 Likes

Nagyon aranyos és tanulságos novella.Gratulálok neked!:

2 Likes

Nagyon szépen köszönöm :heart:

Csak kíváncsiságból hadd kérdezzem meg, Számodra mi volt a tanulsága?

1 Like