„Erőt ad, amikor gyenge vagyok, nyugtat, ha szorongok. Gyógyít, ha betegség kínoz, és frissít, ha szomjúság gyötör. Melegben segít megbirkózni a hőséggel, hidegben elűzi a reszketésem.
Mint mindig, most is nagyon tetszik az írásod!
Javíts ki, ha nem jól látom, az az érzésem, hogy ez rólad szól. Egy újabb adalék ahhoz, miben vagy más. “…írni, hajat mosni, enni.” Ennyire precíz keretek között kell tartanod magad? Ez ad biztonságot? A tea, az időbeosztás, a nyugalom, a csend?
Mi történik, ha mindez felborul?
Ne adj nyilvános választ, ha nem szívesen beszélsz erről. De, jól érzem? 
Nagyon jól érzed, ez teljes mértékben rólam szól. Ez azon ritka írásaim egyike, amiben egyáltalán nincs fantázia szülte adalék.
Röviden válaszolva a kérdéseidre, igen, ennyire szűk keretek között tartom a teendőket, különben hajlamos vagyok elveszni, belezavarodni a napirendbe, aztán teljesen leblokkolni, végül vérzivatarral végigküzdött napok múltán lassanként visszatalálni a “normális” kerékvágásba.
Sokat írok erről is a zárt Autizmus Közösségünkben, ha esetleg kíváncsi vagy a részletekre 
Igen, nagyon kíváncsi vagyok.
Ez nem szimpla kíváncsiság…én is másképp működöm, mint az átlag. Ennek vannak előnyei, de legtöbbször csak a hátrányait érzem. Nekem is fontosak bizonyos keretek, mint pl., a megfelelő mennyiségű alvás, önmagam figyelése, hogy tudjam előre, mikor változik az állapotom, és ,még sok minden.
Ezért, sokkal empatikusabb és érdeklősőbb vagyok irántad. Meg, mindenféle másság iránt. Valamikor teljesen élhetetlen életem volt, csak hánykolódtam ide-oda.
Mióta megfelelő önkontrollal és önismerettel élek, nyugodtabb vagyok.
Tudom, hogy minden másság MÁS. Érdekel az életed!
Mert, még akkor is, ha nehezek a mindennapok, hatalmas értéket hordozol a lelkedben!
@Kathy Hálás vagyok a biztatásodért, és a gyönyörű szavaidért
Ígérem, nagyon sokat fogok még mesélni az “én” másságomról a Közösségben, és nem kizárólag a kitalált meséimen keresztül
@caelan Hálás vagyok a nyíltságodért!
Szavaim őszinték, sallang mentesek, remélem érzed. Hiszek a tehetségedben!
A másság csak egy forma, amiben léteznünk kell. természetesen a kettő szoros kölcsönhatásban áll egymással. Ha a forma átlagos lenne, a tartalom is … de, hát hála az égnek nem így van!
@Kathy Igen, érzem, és őszintén nagyon hálás vagyok értük
A megfogalmazásod lenyűgöz. Valóban igaz, hogy ha nem lennénk mások, nem tudnánk másként látni a világot. Az aspik és autik zöme éppen ezért nem változna “normálissá” akkor sem, ha tehetné, mert tudják, hogy akkor elveszítenék az előnyöket is, nem csak a korlátaikat. Vagy más szavakkal: ha normálissá válnának, csak lecserélnék a korlátokat, valójában akkor sem lennének “szabadok”, bármit is jelentsen a szabadság 
Elképesztően gyönyörű szépségű és egyben mélyen elgondolkoztató az írásod. Amikor elolvastam az írásodat olyan érzésem volt mintha egy napodat írtad volna le. Nagyon tetszik az őszinteséged ahogyan leirtad. Elolvastam az összes hozzá szólást és nagyon örülök,hogy ennyi egyedi gondolkodásu barátaim vannak mint ti.
Tényleg van ilyen napom… sőt, amikor írtam, akkor tényleg ilyen volt az a napom 
Én is örülök, hogy itt vagy
Nagyon szetem én is a teát, minden nap iszom ég bögrével. Nekem is megvannak a napirendi pontjaim a betegségem miatt, amit muszáj betartanom ha nem akarom, hogy súlyosbodjon az állapotom. De szerencsére már megszoktam e napirendi pontokat.
Valahogy könnyebb egy betartható napirendet követni, mint véletlenszerűen végigrohanni a napon, nem gondolod?
Caelan Rhys. Teljes mértékben egyetértek veled. Pontosan én is így gondolom.
Engem is nagyon érdekelnek a gondolataid Caelan és szeretettel várom minden ilyen típusú írásodat. A kisebbik fiam, akit @Kathy tanított, ő is eltér az átlagtól. Teljesen más foglalkoztatja most is, mit a vele egykorú embereket. A gondolkodásmódja nem olyan mint az átlagnak, mert diszkalkúliás és a logikus gondolkodása hiányos neki, ezért rengeteget beszélgetek vele, megvitatjuk a gondolatait, érzéseit… Most már dolgozik és megállja a helyét a világban, de ehhez óriási meló kellett, kell ma is.
Fogadjátok őszinte elismerésem! Ez borzasztóan nehéz lehet neki a mai számokra és logikai kapcsokra épített világban 
Nagyon örülnék neki, ha bármi hasznosat találnátok majd a más jellegű tartalmak között, bár hogy őszinte legyek, én éppen az ellenkezője vagyok: nyers logikával építek fel mindent.
Dávid olyan volt kicsinek, mint egy riadt kis veréb. @maffia rendkívüli elhivatott anya. Ha ő nem lenne a mai napig segítő partnere fiának, már rég elsodorta volna ez a világ. Szívmelengető érzés, amikor látom őt fényképen mosolyogni! Azt hiszem, neki a hagyományos iskola iszonyatos kínokkal járt. Nagyon büszke vagyok rá!
Szívmelengető ilyet látni
Tudjátok, ilyenkor megerősödik a hitem, hogy igenis lehet a mássággal élő gyerekekből a maguk és a társadalom számára is értékes felnőttet nevelni, és itt most teljesen mindegy, hogy milyen másságról beszélünk.
Nyilván az, hogy mit kell fejleszteni és hogyan, nem irreleváns, de ha csupán a fejlesztés lehetőségére gondolunk általában ezeknél a gyerekeknél, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lehetetlen, és mindenképpen megéri, bármilyen kemény munka is.
@Kathy Köszönöm szépen a kedves szavakat!
@caelan A fejlesztére visszatérve: Ő rendkívül akarta az egészet, mert elhatározta hogy a tesójára akar hasonlítani. A mai napig ilyen céltudatos mindenben. Nincs előtte lehetetlen…
Helyes! Ez a valódi motiváció, amit kívülről lehetetlen pótolni, ha nincs meg 
Így van, nehéz, de kiépített a maga számára egy olyan redszert, amivel ellavíroz az élet sűrűjében. Segítem, ahogyan tudom és ami az erőmből telik. Megtanulta a munkahelyén is a feladataival összefüggő dolgokat és ma már a csoportja egyik kulcsembere lett. A központi postán dolgozik, Vecsésen, folyamatos műszakban, ma is éjszakás.
Fantasztikus! Hatalmas gratula Neki Akkor ő is egy jó példa arra, hogy nem csak úgy lehet az ember jó valamiben, ha adottsága van hozzá Igazán büszke lehetsz rá