Menekülő ragaszkodás - Elefánt A Porcelánboltban

Hogy akartam-e valaha közéjük tartozni? Mindig. Minden nap minden egyes percében. Sajnos számomra ez életem nagy részében nem adatott meg. Ahogy a fény elűzi a sötétet – még ha az árnyék jelen is marad –, úgy taszított el a humortalan sors a családomtól.


This is a companion discussion topic for the original entry at https://elefantaporcelanboltban.com/iras/menekulo-ragaszkodas/
1 Like

Csodálatosangyönyörű drámai erejű és szépségű az írásod és nagyon tetszik. Sajnos a tévéből és úgy általában minden honnan újságból, stb csak a gyűlölet keltésről hallani olvasni. Ahelyett arról lenne szó hogy lehetne egymás mellet békésen élni. A legnagyobb baj ,hogy némely családokban is szaksdások és szembe állások történetek. Elovastam az összes hozzá szólást és mind szív szorítóak. Holot a családnak az egymás iránt érzet szeretettről és össze tartásról . A békés egymás mellet életről kellene szólni. Én azt kívánom,hogy a családok nagy nagy szerettetben és békességben éljetek és éljenek.

2 Likes

Kívánságodban csatlakozom Hozzád, kedves @Raf :heart:

2 Likes

Az ember az, aki akkor is öl,ha nem éhes. Ráadásul egymás ellen is fordul. Én is majdnem csak imádkozni tudok azért,hogy a fejekben meglévő békeszeretet tettekkel nyerjen bizonyítást. Tetszett az írásod békeharcos társam.

3 Likes

Örülök neki :heart: Igen, ez a nehéz, hogy kívülállóként nem sok lehetőség van másokat ráébreszteni arra, mit tesznek valójában. Vagy csak én vagyok olyan naiv, hogy azt hiszem, mindez nem tudatos?! Vagy talán én is csak remélem…

2 Likes

Szerintem mind a kettő létezik, de a tudatos harcok azok,amik a tágabb értelemben vett “családban” a békétlenség fennmaradását okozzák.

3 Likes

Lehet, hogy nem egy malomban őrlünk? :flushed:

Én ugyanis arra gondoltam, hogy a játszmát/generáló fél annak nincs tudatában, mit áldoz fel azért, hogy tudatosan fenntartja a feszültséget. Még véletlenül sem arra gondoltam, hogy valaki nincs tudatában annak, hogy veszekszik vagy békétlenségben él a másikkal. Szerintem az emberek pontosan tudják, mikor kötnek bele a másikba, de számtalan előregyártott indokkal igazolják annak létjogosultságát, miközben elsiklanak afelett, amit ezzel a hozzáállással veszítenek.

2 Likes

Szívszorító írás!

3 Likes

Köszönöm szépen :heart: Sajnos az élet nem mindig vidám :slightly_frowning_face:

2 Likes

Szívszorító …és, hogy megtörténhet, megtörténik naponta a világban bárhol, ez elszomorít. Az írásod lenyűgözött újra! Köszönöm!

3 Likes

Igen, engem is elszomorít. Különösen elszorul a torkom, ahogy olvasom a személyes forrásból táplálkozó kommenteket itt is és a fb-on is :slightly_frowning_face:

Mindenesetre hálás vagyok a figyelmedért :heart:

3 Likes

@Kati csatlakozok pont ugyan azt akartam írni.

4 Likes

Szívbemarkoló irás…

3 Likes

Nagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy tetszett :heart:

2 Likes

Nagyon szomorú, de ez a mai világ!! Persze nem mindenki és nem minden család, de úgy általában kihalófélben van a szeretet!! Annó a testvérek, unokatestvérek napi kapcsolatban voltak egymással, az unokatestvéreim 29 évvel ezelőtt az édesapám temetésére sem jöttek el!

Olyan hideg, rideg lett a világ, ahonnan valóban elmenekül az ember!
De van ellenpélda, szombaton voltunk Bp-en 3desanyámnal, és elmondtuk, hogy dédnagymama lesz!!!
Hát csoda történt, a, 85 éves Anyám friss és fitt lett!!!
Hát ez a szeretet!!! Csodás az írásod, köszönöm!!!

3 Likes

Én köszönöm, hogy elolvastad és megosztottad a gondolataidat :slight_smile:

A babához pedig az egész családodnak gratulálok :heart:

3 Likes

Gyönyörü, különösen meg hatott az utolsó mondatod. Köszönöm neked, tiszta szivemböl.

3 Likes

Nagyon szívesen! Örülök, hogy éppen a jó időben jött Neked :yellow_heart:

2 Likes

Hát, Caelan, elszorult a torkom, mire a végére értem. Egyrészt mert olyan visszafoggott és mégis drámai hatású az írásod - amelyhez csak ismételten gratulálni tudok -, másrészt pontosan most, ez történik nálunk, szétmálik a családunk. Ítélkezés, gyűlölet, irigység… a gyerekeim miközben egymással sincsenek jóban, közösen rúgták ki a “fészekből” Bencét, akinek leginkább szüksége lenne most a családjára. Értetlenül és fájdalmasan állok ebben a helyzetben. Ő is úgy döntött, mint te / rólad szól a történet?/ . Az elengedés nagyon nehéz. Nem a fájdalmainkhoz ragaszkodunk. A legnehezebben feldolgozható emberi érzés, az elutasítás. Ennél csak a szeretteinktől jövő elutasítás a nehezebb. Igen, egyetértek, el kell menni onnan, ahol nem vesznek emberszámba! Nagyon szeretem; amit írtál! A grafika meg újra, és megint szenzációs! :heart: :heart:

2 Likes

Szomorúan hallom, hogy ez Nálatok mennyire aktuális :sweat: Hidd el, szeretném, ha nem így lenne. Annak ellenére, hogy minden írásom kisebb-nagyobb mértékben saját tapasztalataimra épülnek, nagyon sokszor szeretném, ha másoknak “csak” történetek lennének. Olyan távoli történetek, amik velük soha nem történtek meg és nem is fognak soha…

3 Likes