Ismered azt az érzést, amikor minden tagod zsibbadt a fáradtságtól? Amikor minden egyre lassabban megy, mert a kimerültségtől egyre többet hibázol? Amikor még a számítógép is sikítva könyörög egy lélegzetvételnyi szusszanásért, de nem hallgatsz rá?
Nos, én most ilyen időszakomat élem. Nem tudok és nem is merek most leállni. Részben azért, mert számtalan Neked tett ígéret köt, részben pedig azért, mert félek, ha megállnék, szertefoszlana az álom, ami megvalósulni látszik, és én megint ott csücsülnék a céltalanság mocsarának közepén.
De, azt hiszem, most így jó. Látni, érezni, átélni, ahogy egészen apró, néha alig észrevehető léptekkel létrejön az, amit bár soha nem terveztem, mégis azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel tölt el, hogy ennek megteremtésére jöttem e világra.
Hogy ez igaz-e, majd az idő megmondja. Most azonban úgy érzem, hogy sem a fáradtság, sem pedig a számtalan írással és elmélkedéssel töltött éjszaka nem nagy ár azért, ami ennyire meg akar születni, ami ekkora erővel akar utat találni az ismeretlenből Hozzád.
Persze ez nem csak Soha Világra igaz, de most rá vetül a rivaldafény. Hiszen már csak pár nap, és Te is lapozgathatod a telefonodon, e-book olvasódon, tableteden vagy akár a számítógéped képernyőjén 
Addig is szívesen beleolvasnál Soha Világ meséi 1. kötetébe? Akkor ide kattints, és már olvasgathatsz is 