Hiányoznak az eltűnt posztok. Nem csak azért, mert fontosnak tartom a bennük leírtakat, hanem mert így ismét lezáratlanná vált egy virtuális időben mérve régi történet.
Amikor kicsit több, mint egy hónapja megjelent a blogon a Húsz év múlva című írásom, az egyik FB csoportban egy nagyon kedves követőm megjegyezte, hogy nem tetszik neki az íráshoz tartozó kép, mert nincsenek benne meleg színek. A felvetése jogos volt. A saját szemszögéből legalábbis biztosan, hiszen a minél pontosabb színhűséghez nagyon sok múlik az olvasó által használt monitor vagy kijelző beállításain.
Ezt a képet ráadásul tényleg hidegebbre festettem, mint az egy átlagos meséhez illik, mert így szerettem volna érzékeltetni Farkas hideglelését a vele történtek miatt. Tudtam, hogy a festmény nyomtatásra szánt verziója sokkal melegebb, mint ami a legtöbb képernyőn látszik, ezek után mégis úgy éreztem, hogy talán kicsit túlzásba estem a digitális verzióval.
Szerettem volna ennek utánajárni, ezért feltettem három képrészletet, mindegyiket más tónusokkal. Ott volt az eredeti hideg tónusú, egy meleg színekkel készült, mint ami egy meséhez dukál, és egy köztes verzió, ami valahol fél úton volt a másik kettő között. Kíváncsi voltam, hogy ki hogyan látja őket a saját képernyőjén, és a látottak alapján melyiket választaná a mese mellé illusztrációnak.
Az előzőek alapján egy lyukas garast sem adtam volna azért, hogy a hideg verzióra egyáltalán szavazni fog bárki is, ennek ellenére néhány olvasóm azt is szerette, és ennek nagyon örülök. Az olvasók többsége azonban mégis a legmelegebb verziót választotta, és bármi is volt az oka, megértem.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki részt vett a voksoláson. Meghajolván a többség akarata előtt az eredeti festményt a legmelegebb tónusú képre cseréltem a blogon. Kattints ide, ha megnéznéd!
Ám akár szavaztál, akár nem, hálás vagyok a figyelmedért és a segítségedért, hogy egyre jobb lehessek abban, amit a világon a legjobban szeretek: értékes tartalmat adni Neked.