Tegnap végre eljött a nap… legalábbis úgy terveztem. Már reggel fűtött a lelkesedés, hogy befejezzem a képet a blogra készülő új meséhez, ám úgy tűnik, odafent más feladatot jelöltek ki számomra.
Csakúgy, mint máskor, tegnap is tisztán láttam, hogy mit és hogyan javítanék a meglévő festményen. Ennek ellenére mégsem ment a dolog. Bármit is csináltam, csak rontott az összképen, ezért fél óra elteltével feladtam.
Azonban ez nem olyan nap volt, amikor nem megy a festés. Inkább azon napok egyike volt, amikor lelkesen veszem elő a virtuális ecsetemet, készen egy újabb varázslat létrehozására. Azonban ez a mágia nem az új mese illusztrációja volt, hanem egy teljesen másik történeté.
Ez utóbbi nagyjából két éves és eredetileg Soha Világ Meséinek első kötetébe szántam. A karácsonyhoz közeledvén a kiadási hajrával azonban esély sem volt rá, hogy belekerüljön. Nem csak azért, mert a történet akkor még csak jegyzetekben élt, hanem hiányzott hozzá az illusztráció is.
Ha emlékszel, a kiadás akkor megakadt és mivel a könyv még mindig nyomda- és kiadásra készen várja a nagy pillanatot, ezért arra gondoltam, hogy várakozás helyett belerakom ezt a történetet is. A szövege lényegében elkészült, már csak a hozzá tartozó képet kellett megálmodnom, hogy minden nagyobb akadály félregördüljön az útjából. Nekiláttam hát.
A kompozíció meglepően gyorsan összeállt, mégis mindvégig izgatott voltam, mert soha nem tudom előre, vajon a fejemben olyan éles és hatásos kép éppolyan erős marad-e a vásznon is. Későre járt, mire kész lettem vele, ezért csak másnap néztem rá újra. Megnyugodtam. A festmény kísértetiesen hasonlított ahhoz, amit elképzeltem, és azt hiszem, tökéletes illusztrációja lesz a kötethez adott történetnek.
Elárulom: a cikk elején látható képről van szó. Mi a véleményed róla? Tetszik? Nem? Nekem azt is elmondhatod 
Nem ismered Soha Világ meséit? Akkor ide kattints egy kis ízelítőért 